On:
In: Próza, Szépirodalom

A félhomályos szobában, a lámpa villódzik, mintha halálosan fáradt lenne, de folyton kinyitja szemét, hogy lássa a lányt, aki előttem sétálgat. Vörösesbarna haja vállára omlik, combközépig érő harisnyájában és tornacipőjében hangtalan lépked, lépteinek szinkronja szívem dobbanása. A székhez kötözve nézem őt. Odalép hozzám. Arcomba hajol. Parfümjének illata emlékeket ébreszt bennem.Tovább…