(…) Mama, feladom. Nem vagyok elég erős ahhoz, hogy tovább harcoljak. Minden rosszra fordul és ha végre sikerül egy problémát megoldanom, jön egy másik, ami tízszer rosszabb. Esküszöm, feladom.” Ekkor a nagymama rám nézett, letörölte a könnyeit az arcomról, majd bevitt a konyhába. Három tálba vizet töltött, majd felrakta aTovább…

Míg forgót bont a dolgok lassú árja, ősz, tél, tavasz, nyár mindétiglen egy, gólyaállás, cipősaroknyi pálya, s ha körbefordul, mintha körbemegy. Mint vonatok, ha sírnak, föltolulnak, lóvágóhídi berkekben haris, e tapogató ujjak késbe nyúlnak, s parókát vérzik már az ótvar is. Kulcsot, legendát megfordítva itt, iszapba tocskosul a lét kövérje,Tovább…

Ahogyan tovacsúszik, mint a szén, maga alá görgetve kevés parazsát, a rózsaszínűt és tojásszagút. Bizony, lenyűgöző a vasárnap délutánok szomorúsága, szomorúak, mint a szertári alkohol vagy a bélbeteg tornaszőnyegek. A mennyezetben baglyok és pókok ülnek a néma reflektorok között, felemás korlát, dobogó plüssök, bordásfalak, egy izzadt hangár-orfeum, ahol bizonyos fokigTovább…

Délután pont átöltözöm, leveszem a szoknyám és lehúzom a harisnyám, hogy felvegyem a háziruhámat, pont lelépek a szőnyegről a padlóra, amikor egyszer csak megfájdul a hasam. Úgy, mint délelőtt, a nagyszünetben, csak sokkal, de sokkal erősebben. Ilyet eddig még soha nem éreztem. Nem tudok megmozdulni, állok mezítláb a padlón, aztTovább…