On:
In: Szépirodalom, Vers

Igen, már a lépcsőfokok. Tehát közeledem. Egyenletes iramban fogynak előttem, fölöttem: szállít a mozgólépcső, beteljesíti az időt. Könnyedén múlnak a méterek itt, e tágas vájatban, a föld alatt. Máris periszkópon leshetem közeljövőm. Ki kell bukkanni. Fel a búvárral. Hív a felszín, mely az alkalmat megadja: egyszer, és ki ne tudná,Tovább…

On:
In: Vers

Rítus Leeresztett redőnyön fény szüremlik. A semleges sötétben sarkok, élek bútoraikról levált kerete. Kerete megteremti közegét. Mint  írás és hang, veszti és találja, ami lehetne, dereng, csak szüremlik. Már fordít magamból a fénylő élek lassú rítusa! Sötétből fehér? Kísértés volt.  Újra villanyvilágban visszatapadt,  másíthatatlan élek. * A nyíló horizont ApróTovább…