Szívem hazugságba van mártva, s minden szavam, ki nem mondott gondolatom; némán a hazugságot hallgatom. Hazugság a van, s mi nincsen: az isten. Hazugság a volt, s mi lesz, hogy segitsen. Fiamat hazugsággal altatom. Hazugság fúj át korhadt falvakon, torz városon, s eszmén, mit vittem ingyen. Hazugság a morálunk ésTovább…

Persze, vannak titkaim, kinek nincsenek. Gyerekkori csínyek, egy ellopott kártyanaptár, egy bicikli, egy rosszemlékű, életre szóló betegség, néhány átmulatott éjszaka, meg amikre nem emlékszem, talán azok nem is számítanak. Volt néhány lány, egy kézen meg tudom számolni őket. Azt kérted, ne foglalkozzak velük, a listád túl hosszú lenne, több ezerTovább…

Kezdetben az anyajegyeket fedeztem föl. Betört tükörképek: nézem őket, nem néznek vissza rám. Elveszni látom magam a bőr lüktető tejútrendszerében, mióta tudom, hogy ami tükröz, ott nem vagyok és nem is leszek. A valóság, amit magamon látok, hiába egy – szem elől tévesztem. Hiába egész – az összerakás reflexét váltjaTovább…

Későn ébredtem, lassan elérem életem delét; felét megittam s átaludtam a másik felét. A maradékkal sem szolgálom a pénz istenét, csodálva kutatom a szellem titkos műhelyét. Bár a tanítás naponta fullad közönybe, köztünk jár, de nem engedjük körünkbe. Nyári ég csillagának ihatnánk langy tejét, de csak azt látom, hogy hízikTovább…

Sétálni utcákon bolyongó léptek nyomán, köszönni a korosodó fáknak, amikor némán meghajolnának erőtlen, tétova testem után. Ölelni a vén törzsükben rejtező erőt, süllyedni sárguló avarágyban, hinni az apró, égi csodákban, s hogy minden perc teremthet szép jövőt. Érteni a szótalan pillantások kegyét, titkok, csöndek, könnyek áradását, reményt látni a NapTovább…