Későn ébredtem,
lassan elérem életem delét;
felét megittam
s átaludtam a másik felét.
A maradékkal sem szolgálom
a pénz istenét,
csodálva kutatom
a szellem titkos műhelyét.
Bár a tanítás
naponta fullad közönybe,
köztünk jár,
de nem engedjük körünkbe.
Nyári ég csillagának
ihatnánk langy tejét,
de csak azt látom,
hogy hízik a szemét.
Gyengül a Nap
és a bornak heve,
s mintha halványabb
lenne a lányok szeme.
Már lusta vagyok
leporolni magam,
s te se pazarolj rám
időt Uram!
MÉGIS,
ha lenne pipám
s bele jó dohányom,
virággá válna
a szitok a számon.
Bocsásd meg
bennem a férfit,
próbáld feledni,
még csak most tanullak
Téged szeretni……
*Első közlés