On:
In: Próza, Szépirodalom

Anyám zokogva lép be, taknya, nyála egybefolyik. Arca puffadt, szeme vörös a sírástól. Hogy megvénült! A vinnyogó tehén. Tiszta ránc. Rám se néz! Furcsa, régen mindig látott. A köpenyes – ez új lehet, nem ismerem – sajnálkozó pofával kíséri a vajszínű csempékkel burkolt helyiség közepére, ahol egy rozsdamentes fémasztal állTovább…

On:
In: Publicisztika

Ki is vagy te, kedves olvasó? Hát azt én meg nem mondom neked. Sejtéseim ugyan vannak, de biztos kézzel aligha tudnék portrét rajzolni rólad. Azért az élet ad némi támpontot; ez persze időnként csalódással jár. Az olvasó sokszor nem más, mint az a hölgy, akinek az arca rendre feltűnik aTovább…