On:
In: Szépirodalom, Vers

Petőcz András: Különös Bárány Különös bárány köztünk az Isten, megfáradt arcán szomorú mosoly. Vékonyka, szakállas öregember, aki mindig csak egyedül kóborol. Annyira maga van, annyira fél! Örök aggódás a tekintete. Mindegy, hogy ősz, tavasz, nyár avagy tél, olyan, mintha épp búcsút intene, és csendesen valóban elköszön, itthagy valamit, ami aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Különös bárány köztünk az Isten, megfáradt arcán szomorú mosoly. Vékonyka, szakállas öregember, aki mindig csak egyedül kóborol. Annyira maga van, annyira fél! Örök aggódás a tekintete. Mindegy, hogy ősz, tavasz, nyár avagy tél, olyan, mintha épp búcsút intene, és csendesen valóban elköszön, itthagy valamit, ami a világ, borítson mindent üresTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

minden kifordul a helyéről a maszk alatt eltűnik a gúnyos vagy éppen kedves mosoly az érzelmek a szemünkbe költöztek mintha elfelejtenénk az életet messziről jött idegenek vagy az élet felejtené el hogy még itt vagyunk kiszorulunk saját színeinkből szürkére fakulnak a napok a régi életünk egyre szépül a vágyban küzdökTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Veronika csalódva állt meg a szép nevű bolt előtt. Arra számított, régies lesz, az ajtaja valószínűleg masszív tölgyfából és egy takaros cégér hirdeti messziről, hogy itt aztán valami nagyon fontos és érdekes történik. Ehelyett barna és kopott volt az egész. Még a kirakat üvege sem volt átlátszó. Mintha egy régiTovább…