On:
In: Szépirodalom, Vers

Fölöttem van egy fekete holló, olykor-olykor a vállamra száll, beteg madár, a vállamon pihen. Közel van hozzám, miként az ég, túl nagyra nőttem, azt hiszem, által viszem, haldokló társamat. Által viszem őt a tenger sok vizen! Alig bírja a lábam a terheket. Sikítani, itt, nem lehet. Csak az enyém aTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Csitt! Ne olyan hangosan! Nem szeretném, ha egyesek megtudnák, hogy erre járok. Nem, nem egy elfuserált bagoly vagyok. Bizonyára csodálkozol, hogy hollóként éjszaka settenkedek itt, mi?! A helyzet az, hogy illegalitásban vagyok. Csitt! Köröznek, és nagyon kérlek, ne lődd le azt a poént, hogy „komámasszony, hol a holló”! Hogy-hogy miértTovább…