Petőcz András: Fekete holló

Fölöttem van egy fekete holló,
olykor-olykor a vállamra száll,
beteg madár,
a vállamon pihen.

Közel van hozzám, miként az ég,
túl nagyra nőttem, azt hiszem,
által viszem,
haldokló társamat.

Által viszem őt a tenger sok vizen!
Alig bírja a lábam a terheket.
Sikítani, itt, nem lehet.

Csak az enyém a fekete holló.
Nem ismeri őt senki más.
Csőréből pici vérpatak.

*Petőcz András legszebb versei – AB-ART, 2011

©Nagy Katalin: Alkonyi árnyak

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük