állok vállamon két sugár sárga aranyával az emlékezés csöpög át az égi szitán a mindent megváltó rozsdás júliusi szivárvány lekapcsolni sárga szárnyaim ilyenkor az üres ég az újjászületés tükre és egymásba fogódzkodni amikor a pusztulás kéredzkedik tenyerükre a fák ág-bogán még megzörren a mennyország hegedűje.    Tovább…