állok vállamon két sugár sárga aranyával
az emlékezés csöpög át az égi szitán
a mindent megváltó rozsdás júliusi szivárvány
lekapcsolni sárga szárnyaim
ilyenkor az üres ég az újjászületés tükre
és egymásba fogódzkodni amikor a pusztulás
kéredzkedik tenyerükre a fák ág-bogán
még megzörren a mennyország hegedűje.
