On:
In: Szépirodalom, Vers

Elfelejtettél. Tavalyi hó már nem őrzi lábad nyomát. Fagyosra kékült szájjal virágot karcol a lehelet, tócsák jegén táncol kettőst valóság és képzelet. Belül reszketek. Miattad fázom. Büszkeségem vállon vereget, s könnyem sem engedi. Megteheti. Nyögve zenél a szél – tán vájtfülű angyal kéri – disszonáns hangorgia, dallamát senki nem érti.Tovább…