On:
In: Próza, Szépirodalom

Férfiak, férfiak – sóhajtozott az öregasszony. Jóval túl volt a hatszázadik életévén, egyszerűen nem tudott meghalni. Talán az idő tette, talán a sok emlékezés, hogy inkább hasonlított szellemre, mint sem hús-vér emberre. Halandó asszonytársaiban csak nyomokban maradtak emberi vonások, máskülönben inkább madárra emlékeztettek. Testüket toll-szerű pihék borították. A szájuk egyTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Lacikát mindenki szerette, a főnővér, az ápolók, az orvosok, az intézmény karbantartók, egyszer még a kórházigazgató is meglátogatta és úgy szólította, fiam. Az ablakkal szemben feküdt, a nyitott ég felé, mosolyán ébredt reggelente a nap. Lacika ágya előtt két kis székecske állt, az egyik a fehérköpenyesek helye volt, épp valamelyikTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Látod, itt vagyok megint, egyből megtalálom a sírodat. Hoztam a teát. Már látom is a bögrét, amit a nagyival rögzítettünk a fejfához a télen. A te bögrédet. Hogy benőtte azóta a gaz! Kár, hogy nem látszik jól, pedig milyen jól mutatna itt a sok unalmas angyal között az a bőszoknyás,Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Melegen tűzött a nap. Az emberek azonban mit sem törődtek a hőséggel. Aki csak tehette fenn volt a hegyen. Látni akarták a keresztrefeszítést. Úgy három körül járt az idő, mire felállították a három feszületet. A tekintetek a középső keresztre meredtek. Maga az alak, szinte elveszett a hatalmas gerendák között, inkábbTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Csengettek. Megjött Irma, a zongoratanárnő. Beviharzik, lehuppan mellém. Alattam forog a zongoraszék, előttem a fekete pöttyök és vonalak értetlen összevisszasága. Kezdeni kéne, én próbálok időt nyerni, úgy, hogy ellapozom a kottát a jó oldalról, aztán úgy teszek, mintha keresném. De a metronóm nem vár. Úgy érzem magam a ketyegéstől, minthaTovább…