A folyók nem váltanak útlevelet. A medence hívó ölébe árad ki-be az emberrengeteg, a szél a határokon át sodorja az aranyat és a szemetet. Egyik nagyapám minden őse Vereckén át, lóháton jött ide, a másik is messzi idegenből, csak azért, hogy legyen kenyere. Az egyik harcosan, büszkén, dacolva, fogyva, megverve,Tovább…

  A tegnapok ladikja úgy úszott el, hogy nem bántam csak álltam a parton egy nagy fűzfa alatt üres kezekkel. Mert mindent benne hagytam nem tartottam magamban semmit sem. S a pillanat az időt úgy térbe hajlította, hogy hirtelen átlapozott és csenddé lett emléke. Számolatlan lépcsők hoztak ropogó térdeken, vagyTovább…