On:
In: Szépirodalom, Vers

Beney Zsuzsa emlékének Nem a végső perc, a rádöbbenés ideje, hogy itt van már közel, a lélek megtorpan, kinek kezét fogja ég és föld határán? Nevetséges lenne már a kérdés is, a nyomorúságba belenövés kedvesebb-e, a visszavonhatatlan mögött, önmagától záródó súlyos bronzkapunál, hol domborműves jelenetek kápráztatnak, Vergilius énekével. S azTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Kassák Lajos emlékének, persze gazella táncolt a szemem előtt és ingem lobogott a véres szélben hosszú lépcsősorokon kapaszkodtam mindig hozzád hogy egy ágyban háljak a kegyetlenséggel de előbb idegen városok tárultak a szemünk elé a lejtők tetejéről ott a kezed is fogtam és szálltunk recsegett a szárnyam megpihentünk egy villamosonTovább…