Nagyapám egy közeli templomtornyot nézegetett az ágyából, és halkan szuszogott. A Szent Benedek Idősek Otthona lakója volt egy régi, boltíves épületben, amely egykoron gimnáziumként a szellem művelésének háza volt. A fehérre meszelt szoba falai visszaverték a délutáni nyári nap sugarait. Apámmal látogattuk meg. – Na, apu, mondj valamit! – hajoltTovább…

A karácsony előtti napokban megszólalt a csengő Frühling úr szatócsüzletében a Városliget mellett. Egy férfi lépett be, aki széles karimájú kalapját szemébe húzva, illetve hosszú, világos szövetkabátjának magas gallérjával védekezett a hideg és a kövér hópelyhek ellen. Frühling úr üdvözölte: – Jó napot kívánok az úrnak ezen a borongós, zimankósTovább…

Nagy riadalmat keltett a Libertas Kortárs Galériában, amikor Pentelei művész úr képén egy körte harsány vihogásba kezdett. A tárlatvezető azonnal odaszaladt, és kérdőre vonta a gyümölcsöt. Erre a körte további két társa is rákezdte. – Elnézést, izé, körte úr! Megkérném önt és a körteasszonyokat, hogy fejezzék be a hangoskodást. NézzenekTovább…