A redőnyt gondosan le kell ereszteni, utasításodnak megfelelően minden este, egyetlen rés sem maradhat, nem engedhetem be a legkisebb fénysugarat sem… kellő szemöldökszigorral és fejcsóválással nézed minden alkalommal, jól végeztem-e a feladatot, biztosítva van-e a sötét immanenciája, megvan-e a börtön feeling…. mert a redőny legyen olyan, mint egy törhetetlen koponyafal,Tovább…

„mintha olyan ember mondaná ezeket aki közel áll nagyon közel a megőrüléshez” (Debreczeny György)   A távlatokból sikerült a közel minden elemét kiválasztani, s most itt, a közel szélén látod, mennyire messze van a távol, mert magad sem hitted, egyszer majd elég közel leszel ahhoz, hogy a távlatokba nézz. talánTovább…

Önérték(té)vesztés Azt hiszed, már csak egy marék fekete gyöngy a holnap, szemedbe mélyen belopakodik a köd, tested kifosztott erdő, ahol már nem raknak fészket a madarak, már csak önmagad helyettese vagy. Mégis úgy érzed, semmit nem vonsz vissza, vonz valami megmagyarázhatatlan hit. Talán a kimondatlan szavak, talán a képzelet érintése,Tovább…

Az a bizonyos kilincs Valami furcsa izgalom szorongat, mikor feléd közeledek, én vagyok az író, aki lejött a toronyból, hogy puszta kézzel megérinthesse fémes gerincedet, te pedig álnok hízelgéssel igyekszel tenyerembe vackolni magad, bizalmasan elnyúlsz ujjaim között, s úgy pihensz ott, mint régi ismerős…halk nyikorgásod is viccelődésnek veszem, s kicsitTovább…