a csendbe kél a ma
halvány virága
illedelmesen bizonytalan
meddig ér az árnyék
hol lucskos lábai széttapossák
a tegnap elejtett feledést
tósima tükrén levegő
után kapó pillanatként
bukkan föl egy-egy szó
reményt öklendezve
keresi a partot hol a süppedős
homokban lábát megvethetné
míg tehetetlenül szemléli
ahogy egyenként kiperegnek
alóla a homokszemek
s a csendbe bebújik a nap
illedelmesen bizonytalan
halvány virága
©Pálfy Julianna festménye