nem láttam
én előre semmit
csak hittem akani kell
s nem foszt majd ki
az idővel elfogyó erő
nem hittem a vihartól becsapódó
kapu baljós hangjának
nem kalkuláltam hasznom
sem forintban sem devizában
nem hallottam az együttérzést
nyírfák éjszakai sóhajában
nem magamért küzdöttem
hanem másért
hittem ő majd értem küzd
nem magáért
nem láttam a nagy akarásban
hogy ő rég nem hisz magában
tudtam kérni nem mert volna
hát pazarlón adtam
valószerűtlen szivárványszínű
délután
nem gondoltam
hogy ez a magány
©Vizúr János fotóművész alkotása