a bolygó, mint egy kölcsönző,
ahol minden lejárt lemez.
nyirkos videókazetták, penészes
tekercsek.
mégis valaki mindig kikölcsönzi
a Die Hard 3-at,
a hármas szám mágikus.
végünk van,
de legalább van hozzá soundtrack.
izzik a város, mint egy belehelt tesiterem,
a bordásfalak felett keskeny ablaksáv,
fák csúcsaira néz,
leskelődők, akiknek nem jutott főszerep.
végünk van,
és Bruce Willis nem veszi fel a telefont.
a vászonszatyor nem mutat úgy, mint a nejlon,
annyi az amerikai szépségnek.
gleccserek olvadnak, mint az agy fehérállománya,
az óceán visszanyeli a partokat.
végünk van,
és senki nem írt erről forgatókönyvet.
mert ki nézné meg azt a filmet,
ahol a hős elfelejti, miért van
ott, és közben kialszik a bolygó,
agyonhasznált villanykörte.
mi csak ülünk a sötétben.
végünk van,
ez egy akciófilm, ahol a főgonosz
időjárásnak öltözött,
lassan párologtatja el a jövőt,
Bruce csak áll a porladó Central Parkban
átlátszóra izzadt atlétatrikóban:
„Bocs srácok, ez most túl nagy falat.”
végünk van.
és még csak lassított felvétel sincs róla,
ahogy teknősök nyelik századunk kupakjait,
az óceán hőgutát kapott statiszta,
amin a derítő fény sem derít.
végünk van,
Bruce Willis nyugdíjba ment,
és be kell látnunk, mi nem vagyunk hősök,
csak nézők, akik a tűzriadó szirénájára ébrednek
a moziban,
végünk van,
és ez most már tényleg a stáblista.
©Ursprung Zsuzsanna festőművész alkotása
A vers forrása: A Szerző
POSTA MARIANNA szerzői oldala: https://www.facebook.com/postamariann