1. előkészítés
ha kinyitja a sötétség kapuját
a kulcs, beteljesíti küldetését,
nyugodtan rozsdásodik tovább.
kijózanodik az utca rózsák
bódító illatából. vadszőlő
levele parázslik a kerítésen.
madárvonulás a győzelem
jele. egyetlen kő sem
gördül fölfelé a hegyen.
szabadesés törvénye
rántja mélybe az éden
utolsó almáját.
2. kidolgozás
vagyok a hely, ahova mindig
visszatérhetsz boldogság,
a szabadsághoz hasonló.
bizalmamba fogadlak.
szép vagy. pillantásod szelíd
és olyan tiszta, mint a társát
hívogató madáré.
kakukkfű illatú a leheleted.
ha megérkezel az éjszaka
közepén, fölépül bennünk
az ünnep. beteljesítjük
az élet üzenetét.
amikor hajnalban elmész,
jók hozzád a kövek,
elgördülnek utadból.
tekintetem titkon követ.
frissen font fonál a reggel,
utánad húzza szívem.
vállamon fellegek ülnek,
a feledésnél is nehezebbek.
ha újra jössz, mert muszáj
visszatérned, kizöldül bennem
a tavasz, párosával fúrják át
magukat a horizonton a madarak.
magam vagyok a türelem,
pengetem a várakozás húrjait,
szirén-dalommal feloldom
az idő szigorát.
3. lezárás
bíbor köntösben vár az este.
ne bolyongj tovább
az átszellemült tárgyak között.
találj rám az ifjúság rejtett zugában,
neveddel világítok.
4. utószó
mégis igaz volna,
hogy boldog ember az lehet,
akit a reménytelenség ködös árkából
a csillagokig röptet a szerelem?
©Nagy Katalin: …álmaidból