Nem mondom, hogy hazudtak neked,
de én mást fogok mondani…
Ne önbizalmad legyen, hanem önuralmad.
A világban van elég egyéniség. Mindegyik
látszani akar, és játszani szeret. Lehetsz
más, vagy épp ugyanolyan. Ha ismeretlen
emberek jönnek szembe, és ok nélkül
rád mosolyognak, van még remény.
Megmondták, tudom, tudom. A Föld
kering, a Föld forog… de nekem, ha
akarom, néha még újra felkel a Nap. Így
le lehet élni egy egész életet.
Minden áldott éjjel felépítem magam, de
mindig megunom, és másra ébredek.
Gyere velem most jó messze tőlem, és
ne vigyél mást, csak könnyeket. Ha mind
elhullott, széttárt karjaid majd
átölelik a helyét.
Az idő, mint régi óra mutatója
vonszolja, de egyszer
megadja magát.
©Kovács Emil Lajos – Bolygók