Yolo
A holdlepke csak hét napig él,
ezért nincs szája, nem eszik,
nem repül messzire,
a bokron marad, ahol megszületett,
mintha a bokor is csak azért nőtt volna,
hogy legyen majd virág,
amin lehet meghalni is.
Elég
Igazad lett, reggelre az eső leverte a szirmokat.
Mindenki túl hamar felejti el a virágzást,
elég csak a levelektől és virágoktól
összetapadt oldalakra gondolni,
vagy az aláhúzott szavakra a könyvben.
Hogy igazán láttalak-e, nem tudom.
Nagybetűvel kezdtem minden szót,
a tagolásra nem figyeltem.
Elég csak a fikuszokra gondolni,
amiket nem nyestem meg addig,
amíg rá nem borultak a szárítókötélre,
és a kertajtót sem lehetett már tőlük
betenni.
Sokkal később küldted a képet.
Két árnyat láttam egymásba kapaszkodva,
azt mondtad, mi vagyunk.
Elég csak a szín szerint rendezett könyvekre
gondolni a polcon, és az összecserélt
borítókra. Nem emlékeztem másra,
csak a kifordított esernyőkre,
és az idős asszonyra, aki orvosság helyett
a rózsaszirmokat tömködte a szájába,
amiket az unokájától kapott.