Müller Péter Sziámi: Töredék

oly korban élek, mikor a végzet
szelíd mosollyal üdvözül
nem sújt le arra, aki csak tesz-vesz
sertepertél a ház körül

megkíméli a gyilkost, a tolvajt
és megdicséri a kis csalót
véletlen képében inkognitóban
azt hazudja, hogy én vagyok

hogy én vagyok a te végzeted
a sorsod egy sorozat, és nézheted
ahogy nem történik semmi sem
amikor meghalok, amikor gyilkolok
amikor gyilkolom magam a fejemben

ülök a semmin, már minden ágát
elfűrészelték. nincs szívem
repülő csészealj hűs karimáján
ülök. kereslek a semmiben

én vagyok a te végzeted
a sorsod egy sorozat, és nézheted
ahogy nem történik semmi sem
amikor meghalok, amikor gyilkolok
amikor gyilkolom magam a fejemben

kis testem túl nagy. vacogva nézem
ez a vad hús, ez mind én vagyok?
erek pattannak erőlködésben
hazug szikrák a csillagok

szemtől szembe kápráztatnak
hazug szikrák a csillagok
ezer tükörben, tűzijátékban
elhitetik, hogy én vagyok

hogy én vagyok a te végzeted
a sorsod egy sorozat, és nézheted
ahogy nem történik semmi sem
amikor meghalok, amikor gyilkolok
amikor gyilkolom magam a fejemben
én vagyok a te végzeted
a sorsod egy sorozat, és nézheted
ahogy nem történik semmi sem
amikor meghalok, amikor gyilkolok
amikor gyilkolom magam a fejemben