Bárdos László: Fáj valahol

Az ember lerogy vagy leül,
fölkínálkozik az alkalomnak.
Erre valami beleköltözik, mintegy jeladásra,
vagy belülről támad? Máris folytatódik.
De csak a környezet mondható el,
a szék, a tükrök, szemben a gépezet,
átellenben már merev díszlet a lomb, megfeszül,
egyszer majd kiszúrja a szemet, másszor a távolságba olvad,
s hirtelen dühöt kavar a sajdulás a szemben,
pedig mennyire más, s mennyire másutt a fontos.
Az, ami egy pontban zajlik, egy pontban, kérlelhetetlen
erejétől mégis kiterjed, felszippantja
a gondolatot, rángatja az oly messzi kezet,
mely játékos körmével hirtelen
önnön tenyerét hasítja fel,
s megkönnyebbül az öntudat,
mert egy pillanatra másra figyelhet,
az újabb fájdalomra.
De hiszen már kimondtam a szót, a nevet,
a sikolyra már kitárult a szem, a száj.

1 hozzászólás

  1. Köszönöm férjem versének megjelentetését.

Comments are closed.