Kolumbán Jenő: semmit

szavaim keresnek
szelíden szeretlek
csak a szemeimmel
alkonyi derűvel
halkuló hangokkal
csendes pillanattal
nézem a mosolyod
szíved ennyit adott
megsimogatnálak
térded csak az enyém
mindenem van nálad
így semmit érek én