A szerelem hamis retorikája
Példátlan az a hamis retorika
amelyre felépítik némelyek a szerelem
mulandóságát és én kényszeredetten
hallgatom a törvényszerűségről papolt
magyarázatot
és bátran vállalom mégis a kihívást
rendíthetetlenül küzdök tovább az Igaz(i)ért
az érzés mindenek felettiségének
bizonyításáért
s ha végül nem marad más választás
a sok édes vágyakozás
után kiiszom a serlegből a csalódás
keserű italát
Csöndparádé
Ha akarom,
csillagok égnek homlokodon,
fény borít el fenségesen,
ha akarom,
táncol az arcodon
minden kimondatlan,
félszeg gondolatom,
és boldog vagy, látom,
míg tart ez a pillanatnyi játék,
ez a képtelen álom…
Vedd el, tiéd ez a
röpke (fény)ajándék,
hallgasd
a képtelen csöndparádét,
míg megszólít újra
a szerelem!
©Orosz István: Kiút
Köszönöm 🙂 Szeretettel gratulálok szerzőtársaimnak!