A vonat előtt még beszaladok
az egyik boltba.
Selyempapírt veszek, a legdrágábbat.
Hozzá fehér selyem masni.
Így kell, így illik.
Az aluljáró egyik sarkában a csomagok a földön várják,
hogy becsomagoljam neked a szívemet.
Csak így mehet haza hozzád.
Selyem masnisan, selyempapírban.
Ha átölelsz, kibontod hátamon
gyakorlottan megkötött honvágyaim.
Mire kioldozod,
könnyekként esnek lábad elé a padlóra.
Vonatra szállok.
Befogad a táj,
ahogy gyerekkori szavaimmal
illetem a fákat.
A nyitott ablakon kidugott fejjel,
a széllel megüzenem neked,
hazamegyek.
©Varga Ágota fotográfiája: Erdő szélén