Róbert jól menő ügyvéd, egy jól menő cégnél. Magas, sportos testalkatú, sármos, az az igazi döglenek utána…
Sosem volt baj a kínálattal, mindig volt választási lehetőség bőven, a lányok éppen csak sorba nem álltak…
Az egyetem után még pár évig kereste az igazit. Nem volt könnyű megtalálni, hiszen olyan ez, mint a terülj asztalkám. Annyi szebbnél szebb, jobbnál jobb finomság, újdonság. A kísértés ott ólálkodott minden pillanatban az ügyvédúr körül.
Végül mégis eljött a nagy Ő. Rita kedves, okos teremtés. Szép is. Mi kell még? Róbert és Rita… Véletlenek nincsenek, még a nevük is alliterál. Egy év együtt járás után úgy gondolták egymásnak teremtette őket az Úr. Megvolt az összhang szellemileg, érzelmileg. Működött a kémia. Minden passzolt. Kitűzték az esküvőt. Modern, baráti körös, túlzásoktól mentes, de elegáns ünnepséget rendeztek egybekelésük alkalmából. Rita csodaszép, minőségi ruhát választott. A négyszáz opálosan fénylő gyöngy magasztossá varázsolta a hófehér, lágyan omló kelmét. A lány vékony, formás testén igazán jól mutatott a mennyasszonyi ruha. Robi klasszikus felöltőt viselt. Nem volt ínyére a túlzás. Szép környezetben, a Balaton egy csodás arborétumában mondák ki a boldogító igent. A ceremónia után Füred egyik legszebb vendéglőjében a parton várták a násznépet. Minden pompásan sikerült. Jó volt a választás. Gyönyörű ara, macsó férj, elit barátikör, jó vendéglő, pazar környezet. A nap szikrázott. A tavon képeslapszerű idill, vitorlások, hattyúk, lágy hullámok. BOLDOGSÁG. Csupa nagybetűvel.
A mézes hetek gyorsan tovaszálltak. Jöttek a dolgos hétköznapok. A népszerűséget nem adják ingyen. Róbert sokat dolgozott, még annál is többet volt távol az otthonától, fiatal, bájos, szép feleségétől.
A munkahelyen jó néhány kollegina rajongta körül a sztárügyvédet. A hosszú estékbe nyúló ügyintézések, szerződések fáradsággal, stresszel fűszerezett napok beszippantották teljesen a fiatal férjet.
Klári tudta, hogy Róbert nem rég nősült, de a férfi lehengerlő modora, a saját érzelmei felül írták a józanész szavát. Egy este már csak ketten voltak az irodában.
A szikra, ami régebb óta izzott közöttük lángra lobbant. A férfiban a szenvedély, a vágy erősebb volt a hűségnél. Pedig tudta, hogy lassan apa lesz. Felesége a terhessége felénél járt.
Az estébe nyúló munkanapok rendre így végződtek. Ketten maradtak az irodában. Közös vacsora, majd heves szeretkezés. Klára elhitte, hogy a férfi őt szereti. Nem tudott az érkező gyermekről. Robi elhitette vele, hogy alig találkozik Ritával. Nincs idejük egymásra.
A férfi pedig egyre mélyebbre került a hazugságspirálban. Otthon panaszkodott a sok munkára. Sajnálkozott, milyen kár, hogy alig van itthon, de ha a kicsi megszületik, életmód váltás lesz. A család mindennél fontosabb, de addig legalább gyűjtenek egy kis tartalékot. Rita elfogadta az érveket. Elterelte gondolatait a terhesség, a babavárás izgalmai. Nem gyanakodott. Robi otthon ugyanolyan kedves volt, mint azelőtt. Gyakran vitt virágot, hétvégén eljártak étterembe ebédelni. Vásároltak az újszülöttnek. Legtöbbször az orvoshoz is elkísérte feleségét. Álompár, gondolta a barátikör. Minden a helyén. Telt, múlt az idő. Már csak egy hónap van hátra a baba érkezéséig.
Az irodában csen, a neonok fénye fárasztóan hatott. Kedd este volt, végeztek a munkával. A futár megérkezett a pizzával. A férfi éhes volt, falt. Klárinak nem volt étvágya. Robinak feltűnt, hogy a lány nem olyan sziporkázóan vidám, mint általában.
– Van valami baj? – kérdezte az ügyvéd.
– Nem tudom, hogy baj-e? Terhes vagyok – felelte a lány.
– Az bizony baj. A feleségem egy hónap múlva szülni fog – mondta meglepődve a férfi.
Klári felállt az asztaltól, automatikusan kezébe vette a bőrkabátot, amit születésnapjára kapott Robitól. Lement az alagsori garázsba, beült az autójába. Általában egy fél óra mire hazaér, kényelmes budai lakásába. Nem emlékezett, hogyan vezetett haza. Kiszállt a kocsiból, az utcai kukába dobta a bőrdzsekit. Bebotorkált, úgy érezte részeg. Sosem iszik, főleg nem egyedül. Kinyitott egy üveg félédes vörösbort. Álomba sírta magát.
Két hétig nem ment be dolgozni. Elintézte a hivatalos papírokat. Nem tarthatja meg a babát.
Az anyja nem állna vele többet szóba, ha megtudná az igazat. Május huszadikán, csütörtökön volt az abortusz.
Klári hétfőn délután bement az irodába. A tárgyalóasztalon pezsgőspoharak. A kollégák vidáman koccintottak az ügyvédúr és kisfia egészségére.
– Már négy napos. Csütörtökön született. – mondta boldogan a férfi.
2021-05-10