A NAP LENYUGSZIK A nap lenyugszik lágyan. Bolyongok éberen. A virrasztó magányban kis csillag jár velem. Szeme pillásan ég fenn, ragyogva néz felém, oly árva ott az égen, akár a földön én. Fordította: Fodor András * ŐSZI NAP Készülj, Uram. Nagy nyáridőd letelt. Napóráinkra jöjj el árnyvetőnek, s a mezőketTovább…
Balatonparton Balatonparton a nádi világban megbújtam egyszer, s csodaszépet láttam: bóbitás nádon nádiveréb-fészket, sásbokor alján kis vizicsibéket. Vadruca moccant, topogott a vízre, barna liléit vízi útra vitte. Senki se látta, csak magam csodáltam, ott a vízpartján még sokáig álltam. Játszott a nádas széllel és derűvel, s hazaindultam nádihegedűvel. * DióverésTovább…
Forró nap vége felé jártunk, amikor hirtelen meglódultak az udvaron a fák, repítettek az égnek mindent, ami útjukba került, s hirtelen óriási viharfelhők kerekedtek fölénk. –Gyorsan-gyorsan be a nyári konyhába ! – kiáltotta anyám nekünk. Ő a nagyobb testvéreimmel csirkét, tyúkot hajkurászott be az ólba, apám meg az állatokkal bajmolódott.Tovább…
TARTALOMJEGYZÉK 5.szám Szeptember 2017 Payer Imre versei Esterházy Péter: Az ember szabadnak született Filip Tamás: Az utca Nagy Bandó András: A szalontüdő Turczi István – Vers FC: a kezdő tizenegy Erdős Virág: nézzétek Kukorelly Endre: Samunadrág Fellinger Károly versei Grafikus és költő: Fábián István Virágnéző kimonó – Egy keresztény japánTovább…
ÜNNEPZÓNA meglesi a létadatrögzítő kihaladok ködből égő macskaszem a forgalom valaki szól belőlem miközben hallgatva nézem az írást az úton megváltó peremfeltétel meglesi a létadatrögzítő kristálylap rideg tejszínen bíbor kupolazengés megfagyott aranykígyó tömjénpálca forró garatból énekelek meglesi a létadatrögzítő a nyomott utcák rokkant lépcsőházak részégboltok – most kitágulnak! a házfalakTovább…
Ki volna az, ki volna az az ütődött, aki szavakban a gyűlölet mellé állna? Szavakban mindannyian a szeretetet hirdetjük. Ki volna az, ki volna az az ütődött, aki a háború mellé állna? Aki a gyilkolás mellé állna? A halál mellé? Szavakban mindannyian a békét hirdetjük. Mégsincs béke, mégsem a szeretetTovább…
Az utca hosszú. Lágy kanyarokkal kapaszkodik fölfelé. Itt lent még az ősz darazsai dongnak, és édes gyümölcsökbe harapunk mohón. Itt még nyitva az ablak, és ruhákat szárít a meleg szél. A nyugágyat még kitesszük a kertbe, s ha már beleültünk, olvasás helyett inkább csukott szemmel megbámuljuk a napot. Mert ott,Tovább…
„Több az ember vagyon nélkül, mint a vagyon ember nélkül.” Pesten történt, amit most hallotok. Akkoriban még voltak gyorsbüfék, ahonnan a lecsúszottakat sem nézték ki, sőt, léket kapott hajóikról ott ereszthették le hányatott életük vasmacskáját, beleszagolva a kikötő babgulyás, brassói és szalontüdő illatát árasztó levegőjébe. Melegséget árasztó oázisok voltak ezek,Tovább…
„e kávéházi szegleten” J. A. Vagy álom, vagy film, de kinn vannak ôk a zöld gyepen, A kezdôrúgást buzdítás kíséri, hajrá, nincs többé félelem. Transzparensek, zászlók, ritmusra rázkódik a katlan, Zúg a tömeg, tapsol, nekem kezdettôl felfoghatatlan Mennyi erô, szépség! Hiába jöttek a csehszlovákok, Hiába talált fogást az untig emlegetettTovább…
ha bírjátok én nem erőltetem előttünk egy középkorú jóltáplált tetem körülötte csend amerre ment alatta térkő bőre itt-ott szederjes a nyálkahártya vérbő termeiben sok a vendég öltönyök és frakkok belfelszínén szürkésfehér meszesedő plakkok vérfanokból élő pajzs a pulpitus körül a metszéslapról bőséges de híg savó ürül kint a turbó transporterrelTovább…