Jaj október, te nem láttad a fecskék kék nyilallását, s ahogyan a szárnyuk anélkül is, hogy csöppnyit kieresszék az augusztuson egy röptükkel átjut. Jaj, október, szelet lopsz, napot altatsz, szőlőszemek kopognak, fák sietnek, egy levélzörrenésbe belehalhatsz, te holtig papja tűznek és hidegnek. Jaj, október, szakadt a szoknyád csücske, a szőlővesszőTovább…
Az őszi fényt a hullám partra rántja, árnyára hajlik szomjasan a nád, fecseg, zizeg a hulló levél-bárka, a nap vörösen izzik, mint a szád. Mosolyod a tótükör beissza, felpántlikáz majd vele egy felleget, tükörfényből összefont kalitka rácsozza rabságba ejtett két szemed. Felcsillansz még a szerteszórt avarban, míg hajad festi ráTovább…
Megvolt neki mindene, de testrészei között az arányok úgy alakultak, mintha egy rendőrségi buta komputer keverte volna ki mozaikképül egy tétova szemtanú vallomása alapján. A végtelenségig szabályos gömböt alkotott a feje. Hosszú, seszínű haja seprű cirokjaként takarta széles vállát, mert csak egy műanyag pánttal fogatta át a két füle között.Tovább…
Szeretek megtisztulni Benned. Szeretem, ahogy friss zuhanyként árad a gondviselés, hogy újult erővel tépkedhetem magamról a megszáradt vigasztalhatatlanság álarcait. Megszokott mozdulatokkal, mint fürdéskor. …úgy bújok ki, az érthetetlen, elviselhetetlen állandóságok mocskos zajából. Kegyetlenül csíp a jó illatú, új reményt adó önfeláldozó szándék. A kitárulkozó bizonytalanságba fúrnám fejem ázottan, mint szárazTovább…
Mondod a magadét Saját hangod is furcsán, idegenül cseng füledben, mintha ablak mögül jönne, és csak indulatod világolna át rajta. Az értelem csatornái mind bedugultak. Szád csupa ítélet, ahány szó, annyi jaj, titok, láncára fűzött baj, csattanó tenyér, méregfiola, tűnt álom, tűszúrás, izgalom, villámló fájdalom. Mint egy fulladásig visszanyeltTovább…
Kéz keresi párját, ujjak útra kelnek, tétova kisujjak egymáshoz sietnek, ártatlan mosollyal, gátlást félretéve belesimulnának jó meleg tenyérbe, előbb kicsit félve, majd egyre bátrabban, összekapaszkodnak örömtől ittasan, kéz fonódik kézbe, ujjong a pillanat, jó csendben pihenni egymás szíve alatt.Tovább…
Sehol se kereslek Mindenütt talállak Bármerre bolyongok Szavaid találnak Zsarátnok parázsban Sistereg képmásod Pókhálós szememben Megcsillansz még, látod? Tenyerek emlékét Hordjuk a bőr alatt Lásd, még egy tétova Sóhaj is fölszakadt Menekülsz belőlem, Mint riadt vadállat Sehol se kereslek: Mindenütt talállakTovább…
tegnap (is) megígértem magamnak hogy holnap ránctalanítok ma reggel szemügyre vettem a redőket túl sokan voltak ha eddig kibírtam velük estig ráérnek este túl meleg lesz még ehhez holnapra ettől is forróbb lesz a helyzet kieresztem a gőzt nem vasalokTovább…
(harmincnegyedik próbálkozás) De itt még mindig a délelőtti áhítat, ez a bénító ütem, ahogy a füst visszahull a csikkek közé. Ilyen lehet a tetten értek magányossága, a bögrével kézen fogva a konyháig, kimérten és összegyógyulva. Idős házasok sétálnak így. Ebből kell túlélni a napokat, spórolni az örömökkel, gyámkodni a romokTovább…
Akkor jöttem rá, hogy megérkeztem, amikor megláttam egy perzsamacskát a szemét közepén. Egy túlérett sárgabarackot majszolt. Megbabonázva nyalogatta a húsból csorduló sűrű lét, lapockái kidomborodtak, mohó fenevad hangjait hallatta. Itt akartam élni, itt, ahol a kóbor macskák kecsesebbek a királynőknél, és még a gyümölcsök is beindítják nyálelválasztásukat. Egy falu szélénTovább…