Bátyi Zoltán: verszerzodes.hu

Helyzet van, uraim – igazította meg kacagányát, buzogányát, szép selymes lódingját Álmos vezér, miközben nagyot nyelt a zárjegyes kumiszból, arca meg ünneplőbe öltözött.

– Új hont kell találnunk, mert a gaz besenyők, meg mindenféle sanyargató vad hordák a nyomunkban loholnak, meg, ahogy hallom, a bizánci tőzsdén is akkorát buktunk az Etelköz részvényeken, hogy a tajgákat megtölti a nagy jajgatás.

– A dolgok mai állása szerint új hazát meg csak úgy foglalhatunk, ha népünk egységes, vezéreik nem acsarkodnak, közöttünk békesség köttetik, amit vérszerződéssel pecsételünk meg, de már holnap – ütötte be mobiltelefonos naptárjába a javasolt, vér és egyéb szerződésekre legalkalmasabbnak tűnő időpontot Álmos fia Árpád.

Lett nagy vivát, csak úgy visszahangzott a Szittya&Társa tulajdonában lévő, bár holmi helvét banki kufárok által jelzáloggal megterhelt puszta.

– Na végre, ide nekünk az oroszlánt, a pozitív gondolkodást, no meg persze a tőrt, hadd ejtsünk sebet karunkon, csorduljon kupába a vérünk! – lelkendezett leghangosabban Ond vezér, amikor kiviharzottak mind Álmos sátrából, hogy köresemesben rögvest értesítsék törzseik alvezéreit.

A nagy lelkesületben csupán Töhötöm vezér arcát árnyékolta felhő, s emígyen szóla Kondhoz, ki szintén vezér vala, nem is akármilyen tehetségű. Bár a kommunikáció szakon végzett tanulmányait aktuális háborúskodások miatt félbe kellett szakítania, mielőtt még píécsdízni tudott volna az emelt szintű sámántanfolyamon, de azért a kérdést, mi így hangzott, jól hallotta.

– Te, ez az Ond, kit máskor fitneszkardozás közben meg lehetett volna műteni, oly lusta vala, mégis mitől lett ily hevülős? Csak nem abban reménykedik, hogy az új honban néki juttatják a legkövérebb legelőket?

E felvetésen aztán elgondolkodott Kond vezér, de annyira ám, hogy még feleségének kerek fenekéről is levette kérges tenyerét, nehogy a zaklatás bűnébe essék egy ilyen nagy formátumú kontraktus előkészítése során. Majd magára öltötte legdíszesebb kacagányát, vállára vetette interneten, A „Nagyfal-adja-a-másikat” nevezetű kínai webáruházból rendelt, ócó-pici, de játékosan foszforeszkáló buzogányát. És mire fekete lepedőt borított a mezőre az este, Előd vezér sátrában elpanaszolta: Ond mások kárára szervezkedik. Már ha megbízhatóak annak a sunyi Töhötömnek az értesülései.

– Ugyan már, az új haza földjeire úgyis közbeszerzési pályázatot írnak majd ki, azt meg Ond ki nem játszhatja – nyugtatta vezér kollégáját Előd. – Engem ezerszer inkább az izgat, hogy ha mi, heten szerződést kötünk, mit szól mindehhez Ombucman, az öreg személyiségi jogharsogó. Nem panaszol-é be a sámánbizottságnál, merthogy jogszabályellenesnek találja a szövetkezést, kartelles lobbizásra gyanakodván?

– Meg egyébként is – ásított Előd, mint aki még soha nem látott instant kávét lófejes kiszerelésben – a vérszerződéshez szükséges engedélyeket még be sem nyújtották a vének tanácsához. Mint ahogy Áentéesz, a magyarok egészségügyi felügyeletével megbízott görög rabszolga sem nyilatkozott arról, a vérszerződés feltételei adottak-é, hétféle vér keveredése nem okozhat-é kibogozhatatlan gubancot a magyarság DNS-láncolatában? – torzította el az idegrángás Előd orcáját.

És mivel a javasasszonyok éppen sztrájkba kezdtek a gyógyfű kaszálás liberalizációja miatt, s ezáltal minden orvosságos sátor zárva tartott, Ond, mintegy stresszt oldó medicinaként, jó erősen megmarkolta felesége, Szilikóna kebelét. Majd annyit nyakalt a majdnem lejárt szavatosságú kumiszból, hogy hajnalig járt Toy-Toy vitéz budisátrába, mert hát mégsem akart se szégyenszemre, se kardélre hányni.

Az összefogást pecsételő vérszerződés híre ekkora már bejárta mind a hét törzs szállásterületét. A lelkendezők, mit sem törődve az energia takarékokságra felszólító hetvenhét vezéri parancsolattal, örömtüzeket gyújtottak, megsértvén így számos környezetvédő szabályt. Sőt mi több, sutba és egyéb furcsa helyekre dobták Abdét fia Norbi, a leendő törzsszövetség mellé szerződtetett zsírapasztó mágus tanácsait. És úgy nyelték a nyárson forgatott ökör húsát, hogy reggelre riasztani kellett gyomorégés oltásához az önkéntes tűzpusztítókat, beleesvén így a vízpazarlás csöppet sem bocsánatos bűnébe.

Persze olyan is volt, aki meghallotta az elégedetlenkedők hangját, miszerint egy szűk körű vezérbizottság nehogy már egy egész nemzet ügyében határozzék. Alakíttassék előkészítő bizottság, ami operatív, és az sem ártana, ha a vérszerződés tervezetét elküldenék olyan népek szakértőihez véleményezésre, akik már foglaltak egy-két hont – magyarázták a pásztorok.

– Igen, de mely népekhez? És miért éppen hozzájuk? Meg egyébként is, lehet-é különb bármely nép a magyarnál? – dördült a szó Tas vezérből, mikor a hajnal vörös csíkot húzott az égre. Ond erre kijelentette: ő ugyan Konddal egy kupába vért nem csorgat, Előd pedig Hubával hozott létre olyan frakciót, amely a nemzet jövőjét feszegetve azt firtatta, vajh, kell-é egyáltalán új hont foglalni, amikor nem megoldott az oktatás ügye, a kölkök még a rovásírás megértésben is komoly hiányosságokat mutatnak fel, nem is beszélve az egészségügyben tapasztalható anomáliákról.

Töhötömről közben Tas derítette ki, márpedig vérszerződésre teljességgel alkalmatlan, mert hat nyárral az öt nyár előtt tíznél több szürke marhát privatizált a Keszi törzs gulyájából. Tast pedig Huba jelentette fel Álmosnál, erősen kidomborítván: Huba megosztó személyiség, se Ond, se Kond törzse véle egy tálból nem enné a nyereg alatt puhított cseresznyés húst.

Hatodnap reggelre aztán csak összeverődtek a vezérek, vérbe forgó szemmel csikorgatták fogaikat, éltek a vérszerződés előtti egyperces pajzsdöngetés jogával, néhány petíciót is benyújtottak egymásnak, legalább ennyit saját maguknak.

S már majdnem csöppent a kupában a vér, amikor Álmos fia Árpád emelkedett szólásra.

– Hét vezér csak nem irányíthat egyetlen honfoglalást, mert abból csak még Dzsípiesz, a föld rajzolatjában nagyon jártas görög bölcs szerint is csak céltalan-bolyongós rohangászás válik, s talán meg sem találjuk a Kárpát-medencét. Mert ugye abban megegyezhetünk, hogy oda igyekszünk, mivel lévén ama hely hegyek által körbeölelt, így biztonságos és jól védhető – tekintett körbe a seregnyi bámészkodón Árpád.

És miután látta, hogy saját katonái már elég szoros gyűrűt vontak a többi törzsi vezér köré, kardjuk is villogott, lándzsájuk is torok tájon kacérkodott a vezérek hámsejtjeivel, bejelentette, hogy a fent nevezett Kárpát-medence elfoglalásának szerzői jogát már megvásárolta. Így csakis ő az illetékes a honfoglalás lebonyolításának eszközlésében, mint ahogy eme szerzett és vett jogba belétartozik az is, hogy a vérszerződés megrendezését is csak az ő cége (Árpád és Apja Kft..) által lehet foganatosítani, természetesen illő javadalmazás ellenében.

– Egyébként pedig a hon foglalásának levezénylését, az ezzel járó szervezési és marketing munkálatokat csöppnyi, inkább csak jelképes összeg, vagy mondjuk úgy, sikerdíj ellenében magamra vállalom.

– Na ne mán! – hördült ekkor Tas is, Töhötöm is, de a többi vezér, ki előző éjjel nem kevéskét vehetett az Árpád és Apja Kft. által kibocsátott „Kárpátshop” részvénycsomagból, a sárga földig lehurrogta őket. A nagy zsivaj hallatán Árpád busa fejének csóválásába kezdett, s halkan megjegyezte:

– Úgy látom, lesz itt még gond, nem is kevés az új hazában. Majd ajakát biggyesztve figyelte, miként kenegeti ráncait liposzómás krémmel, hétszer ellett tehén meleg lepényével Álmos vezér, miközben homloka elől a felhőt éneklő igricek hangja söpörte messzire.

*Első közlés