bizonyos értelemben a költészet
a világ metaforája. tulajdonképpen
az elrugaszkodás pillanata,
holott a költők pontosan tudják,
a szavak gravitációjának egészen
más törvényei vannak.
a vers elszánt próbarepülés
az irodalomtörténet fölött.
pontosan úgy, ahogy tell vilmos
nyílvesszője úszik a levegőben.
a költők megfigyelik a világot,
belehallgatóznak a végtelenbe,
és egyszerre írni kezd bennük
az írnok. és csak ír egyedüllétre
ítéltetve, amíg kiesik kezéből
a toll és konok fejét ráejti az
asztalon lévő füzetre.
