két fogam közé
csípődött idegszál
minden gondolat
mi visszakúszik
hozzád mint
egy rosszul kezelt
gyökérkezelés
sajog még ma is
mikor látom magam előtt
arcod és széles mosolyod
s azon gondolkozom
vajon ott volt vagy
csak én képzeltem oda
azt az anyajegyet
az arcodon
ami körül szétvált a szőr
megadóan meghajolva
deformált alakjában
párosulva az évek óta
könyökömön pihenő
barna pöttyel
belenyilall a fájdalom
az idegkamrába
és üresen kong
míg el nem hal
saját rezgésében
kitépem az ideget
hátha többé nem
érzek semmit
©Kalmár Gyöngy: Two Face