Kora délután van csak még, de
lámpát kellett gyújtanom, hogy
olvasni, és verset írni lássak.
Ez a legmélyebb pontja az évnek,
sötét, kedélytelen, úgy érzem,
sosem lesz vége már ennek a
reménytelenségnek.
A szemközti házban is ég néhány
kislámpa, pedig csak fél három van
még. A lámpák fénye jelzi most nekem,
hogy rajtan kívül is vannak itt emberek,
van élet, bár mindent beborít a leszálló
köd, és a hatalmas csend. Zorán énekel
nekem, reményt ad, és hitet énekével.
2022-01-10