kék szemed a tekintetemben
szokványos lenne
ezért inkább kútmélyén
áttetsző homokgomoly
belégzésből leheletbe
illatunk az oxigénben
miért más az utad
nem követhető
nem érthető
miért?
ki vagy te?
Bálám matathatna
az úton
szamara
angyali fényében
rácsodálkozva
a kivont kardra
ah, mondom én,
ki itt a senkiházi?
mekkora tévedés ez
van válasz a miértekre?
a legfőbb könyv
és őrült hallucinációk?
keressük a világ eleji
bizonytalant
a világvégi
felborzolt borzalmas földek
mellett, a tolvaj sunnyogásának
mentő árkaiban…
árok árok de mély árok
a gyökerek tőből kitépve
szakadozott ágbogaik végeiből
nedvek szivárognak
a csöppnyi lét levei
de nincs itt
semmiféle blickfang
csak egy tégely
amiben hamis kevercse
a jóhiszeműség
vissza a kezdetekhez:
„Let’s swim to the moon, uh huh
Let’s climb through the tide…”
/A vers eredeti tördelésben itt olvasható: https://www.facebook.com/literaturamuveszetimagazin/posts/3319881264770155/
Illusztráció: feLugossy László festménye – Egy húron pendül (Forrás: https://galeriasavaria.hu/termekek/reszletek/festmeny/).