Éjjel, a téren falevelek
pilinckáztak, rebbentek
az égen, látni nem láttam,
de hallani véltem, aztán
hajnalban, abban a szűrt
fényben, amelyben lámpa
nélkül olvasni még nem
lehet, az ablakban állva
kilestem, mint vetik le
szemérmesen gyönyörű
őszi ruháikat a karcsú fák, lesz
egyre pőrébb a sok-sok ág.
Megértettem, hogy az éjjel,
a lágyan hulló eső rejtekében
hogyan törődtek bele a fák,
akárcsak én, az elmúlásba.
©Lantos Ferenc festménye, 1972