On:
In: Szépirodalom, Vers

Éjjel, a téren falevelek pilinckáztak, rebbentek az égen, látni nem láttam, de hallani véltem, aztán hajnalban, abban a szűrt fényben, amelyben lámpa nélkül olvasni még nem lehet, az ablakban állva kilestem, mint vetik le szemérmesen gyönyörű őszi ruháikat a karcsú fák, lesz egyre pőrébb a sok-sok ág. Megértettem, hogy azTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Éjjel Álmomban a hegyoldalban a Nap alágördülő fénysziklái összezúzva sodornak lombokat sodornak téged velem – felriadok látom a combod utolsót dobban álmom az éjszaka tatármellkasában * Tájkép az ötvenes évekből Lesöpört padlás az ég begyűjtve mind a csillagok Szögesdrót kerítés vigyorog nyála csillan Reflektorok támadó fényében lapuló dermedt szökevény aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

amikor éjjel tűz és jég között önmagát szüli és emészti az álom megkergült levelek torlaszai alatt felriad a télre vackolódott bogár összeolvad a nagyon messze és a nagyon közel hiányos fogsorát villantja a szerelem csillagképe vészjóslóan elszabadul az életre halálra ereje az ember a fal felé fordul hogy magába lássonTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

amikor mondták hogy papának szívműtétje lesz a szíve helyére beültetnek egy pacemakert úgy képzeltem holnaptól ő lesz bádogember és bent a műszer csilingelése összesimul az óraketyegéssel mégsem úgy vert ahogy a vekker délben kidugta fejét ajtaján egy apró kis fekete kakukk papa a tányér fölött elmosolyodott na finom a húsaTovább…