micsoda fájdalom
csapódott ki benned
mint eső a porszem köré
az erek kék hálójába
szervek izmok réseibe rég
visszavonult fondor szenvedés
csendben átvándorolt
a testeden, s egyszer csak
ott volt szelíden előttünk
duruzsolás a téren élesebb
könnyű eső ömlőbb
nyári szellő dörömbölőbb
volt halk szavadnál
ahogy végig kínáltál minket
szomorúságoddal
oly biztos kézzel
mintha pogácsát sütnél
amit hárman sem bírunk megenni
©ifj. Géczi Lajos alkotása