micsoda fájdalom csapódott ki benned mint eső a porszem köré az erek kék hálójába szervek izmok réseibe rég visszavonult fondor szenvedés csendben átvándorolt a testeden, s egyszer csak ott volt szelíden előttünk duruzsolás a téren élesebb könnyű eső ömlőbb nyári szellő dörömbölőbb volt halk szavadnál ahogy végig kínáltál minket szomorúságoddalTovább…

vágyak káosza semmi köze a szerelemhez néhány félreérthető szót zár a hangok rácsai közé fülében a kapu némasága húsát éber éj marcangolja szájában őrület íze ereiben a kor csordogál keserűsége átszivárog glóriás holnapjába jaj szívében kő gyomrában föld súlya öklendezik kihányja agya dermedt viasz útját a nap aláaknázza jaj miféleTovább…