Hommage à Oscar Wilde
Meghemperegtem minden vágyban lent,
piszkos lett a lelkem, hányok tőle –
hiába vetnék le mindent, pőre
lettem, semmim se maradt égi, szent.
Kormos papírlapon egy regiment
betű és rím és hasonlat elég –
felgyújtottam –, nem maradt töredék
se, írni többé nemet, sem igent…
Muszájban éltem negyven évet én.
Ezreknek mutattam, hogy’ éljenek,
Istennek tessen szép énekem.
Minden hiába: karcos tévedés,
még messzebbre vannak a kék egek,
mint eddig bármikor – a szégyenem.

©Láng Eszter alkotása