On:
In: Próza, Szépirodalom

(…) Mama, feladom. Nem vagyok elég erős ahhoz, hogy tovább harcoljak. Minden rosszra fordul és ha végre sikerül egy problémát megoldanom, jön egy másik, ami tízszer rosszabb. Esküszöm, feladom.” Ekkor a nagymama rám nézett, letörölte a könnyeit az arcomról, majd bevitt a konyhába. Három tálba vizet töltött, majd felrakta aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

10. Rohan az idő, mindennel sietnünk kell! Mert a vég – titok Time is running, Hurry up with everything! The end is secret 時は走る 万物と急げ! 最期は神秘 toki va hasiru banbucu to iszoge! Szaigo va himicu   11. Attilának Ketten maradtunk – szárnyalj, repülj felfele óvlak holtomig We are left aloneTovább…

On:
In: Próza, Publicisztika

(részlet) Rajzóra van. A régi iskolámban nem sikerült soha lerajzolni a kockákat meg az almákat meg a diókat. Itt még sokkal nehezebb is a feladat, a rajztanár egy keményített fehér damasztkendőből drapériát formált a gyümölcsöstál mögé. Azt mondja, a fényre figyeljünk, a fényre és az árnyékokra, úgy rajzoljunk, hogy azTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Iskola után edzésre kéne menni, de mindenem fáj, nem akarok se futni, se erősíteni. Most az egyszer kihagyom, muszáj. A könyvtárosnő azt mondta, akármikor mehetek a könyvtárba, lyukasórán is, és akkor is, ha a könyvtár be van zárva. Megmutatta, hova van eldugva a pótkulcs. A könyvtár ajtaja mellett, a várostTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

A kabátom az osztályban maradt, maradjon, nem kell többet, semmi sem kell. Hogyha elég gyorsan futok, akkor nem fogok fázni, nem fogok megfázni, nem lesz semmi bajom. Ráfekszem a levegőre, előrehajolok, nem akarom tudni, hogy hol vagyok, nem akarom tudni, hogy merre megyek, nem nézek előre, nem nézek fel, csakTovább…

On:
In: Publicisztika, Vers

22. Két karod ma vár kígyó vonaglik bennem hull a tűzeső I am in your arms, a snake silde in my body – the rain of fire falls. 我の身に 蛇がのたうつ 抱擁を待ち Ga no mi ni hebi ga notaucu hódzsó o macsi 23. Nincsenek szavak acélkéz a szájakon torkon vasmarok WeTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Karácsony előtt két héttel, rögtön azután, hogy hazajött az ócskapiacról, Nagymama elkezdett a kókuszpálmákról mesélni. Azt mondta, nehezen tudjuk elképzelni, de hát van, ahol ilyenkor nem sötét és hideg és szegénység és kommunizmus és térdig érő hó van, hanem meleg nyár, és a tenger fehér homokját kéken nyaldossák a tengerTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Este van, sült gesztenyét eszünk Nagymamával. Együtt vágtuk meg, én Nagyapa szarvasagancsnyelű bicskájával, Nagymama a saját halnyelű késével. A gesztenye forró, égeti az ujjaimat, Nagymama azt mondja, nem szabad várni vele, akkor jó, ha olyan forró, hogy alig kapunk tőle levegőt. Ahogy eszünk, egyszer csak azt kérdezi, hogy tényleg soha,Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Tornaóránk lesz, az öltözőben két üres fogas is van, kiválasztom az egyiket, felakasztom rá a tornazsákot, előveszem a zsákból a tornacipőm és a melegítőm. Ez Anya régi melegítője, pont olyan, mint amit a válogatott hordott az olimpián, akkor adta nekem, amikor bevettek az iskolai futóváltóba. Még pont jó rám, csakTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

A könyvtárosnő belém karol, úgy húz magával, kérdezi, hogy mit szeretnék, mondom, hogy fürdőruhát, azért vagyok itt. A könyvtárosnő azt mondja, van ismerőse a ruhaosztályon, olyan fürdőruhát szerez nekem, hogy szebb leszek benne, mint a nap. A ruhaosztályon rajtunk kívül nincsen másik vevő. A könyvtárosnő az egyik elárusítónővel beszélget, cigarettávalTovább…