On:
In: Szépirodalom, Vers

1. Régi kunyhóban megmerítem vödrömet a múlt kútjában behind an old hut the well I drink water from belongs to the Past 古小屋で 記憶の井戸に おけひたす furui koja de, kioku no ido ni okehitaszu (2002.) 2. Rigófiókák tágratárt csőr semmi más: élni csudajó! young of black birds bills stand perpetually gapingTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Diletták (részlet) (non scolae sed vitae díszdoboz) Fölfut a vér nap nap után az emberi agyban, mint a borostyán a házak vakolatán, valamint az ablakban. Csak hogy a borostyán nem olyan piros, mint az emberi vér, de ha az őszbe belecsavarodik egyszer, zörög és ösztövér. Látszik a homlokzati agyvérzés, megTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Kimegyek a kertbe, az egyik fenyőfát nézem, az ágai végén olyanok a rügyek, mintha kis barna tojások volnának. Egészen közel hajolok hozzájuk, úgy nézem őket, örvényes mintájuk van, kicsit olyanok, mint az ujjlenyomatok. Megfogok egyet, a kezemben marad, lecsúszik a rügyről, mintha egy kis sapka lenne, ráhúzom a mutatóujjam hegyére.Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

A nap besüt a nagyszobába, a perzsaszőnyeg rojtjai olyanok, mint két hosszú, fehér fésű. Állok, a szőnyeget nézem, a mintába szőtt kacskaringós fehér vonalakat. Hallom, hogy megreccsen a padló. Mintha a napfénycsík alatt futna végig a recsegés. Ahogy a hang a szőnyeg széléhez ér, látom, hogy megmozdulnak a perzsaszőnyeg rojtjai.Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Délután pont átöltözöm, leveszem a szoknyám és lehúzom a harisnyám, hogy felvegyem a háziruhámat, pont lelépek a szőnyegről a padlóra, amikor egyszer csak megfájdul a hasam. Úgy, mint délelőtt, a nagyszünetben, csak sokkal, de sokkal erősebben. Ilyet eddig még soha nem éreztem. Nem tudok megmozdulni, állok mezítláb a padlón, aztTovább…

On:
In: Publicisztika

„De amennyiben Adynak harminc-negyven jó verse van, úgy azok nem férnek el Berzsenyi öt-hat költeménye mögött, a kuckóban.”(József Attila) Vízió a lápon Ez itt a láp világa. Szürke, Silány, szegény világ. Megülte Az örök köd, mely egyre rémít. A láplakók közt várom én itt Az én szép, fényes reggelem, BúsTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Az emberélet útjának felén talán esett. A híres toronyból talán óraütés szállt felém, és én méregettem: mennyit rombol bennem a perc, van-e még esélyem szerelemre, gyászra, s irgalomból is jut nekem majd, vagy csak a szégyen marad, és őröl meszes agyamban: miért így történt!? Nem tudom! Nem értem! Istenem, hiszTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

(9001-9100) egy csillag próbál meg belém marni fotonkarmait a húsomba ereszti és igyekszik a csontomig hatolni de én ezt nem hagyom már acélos keménységűre edződött bőröm is lassít rajta és valamennyire tompítja a hegyeket ettől persze még fájdalmasabb lesz a behatolás de az izomrostjaim meg olyan savat termelnek melyek továbbTovább…