A nap besüt a nagyszobába, a perzsaszőnyeg rojtjai olyanok, mint két hosszú, fehér fésű. Állok, a szőnyeget nézem, a mintába szőtt kacskaringós fehér vonalakat. Hallom, hogy megreccsen a padló. Mintha a napfénycsík alatt futna végig a recsegés.
Ahogy a hang a szőnyeg széléhez ér, látom, hogy megmozdulnak a perzsaszőnyeg rojtjai. Szétnyílnak és összezárulnak, szétnyílnak és összezárulnak, mintha topogva lépkedne végig rajtuk valaki, hallom is a topogást, tap-tap-tap-tap-tap.
A fény élesebb, hunyorognom kell tőle. A fénypászmákban kavarog a por.
Lenézek a perzsaszőnyegre. A rojtok még mindig mozognak.
Még mindig hallom a topogást, valaki ide-oda járkál a rojtokon topogva.
Hirtelen azt gondolom, hogy látni szeretném. Mélyet nyelek a levegőből, porízű, visszatartom a lélegzetem. A szemem is lehunyom egy pillanatra, erősen összeszorítom, annyira, hogy kavarogni kezdenek a szemhéjam mögött a színek, várok egy kicsit, aztán lassan kinyitom. Hunyorgok, a szempilláimon keresztül nézek a fénybe.
Először nem látok semmit, de aztán a fényben kavargó porszemcsék egy alakot rajzolnak ki, a fényképekről felismerem Nagyapát. Olyan, mintha üvegből lenne.
A rojtokon topog, gyorsan, oda-vissza, közben két kézzel a fejbőrét masszírozza.
Viccesen néz ki, muszáj mosolyogjak. Tudni szeretném, hogy mit csinál.
Kifújom a levegőt, Nagyapa eltűnik, de ahogy megint visszatartom a lélegzetem, megint meglátom.
Nagymama áll mellettem, azt suttogja, torna, hajerősítő torna, Nagyapa mindig azt mondta, hogy serkenti a fejbőr vérkeringését, erősíti a haj gyökereit, neki is mindig mondta, hogy próbálja ki, nagyon jót tesz a hajnak.
Nagyapa toppantgató lábait nézem, azt kérdezem, nagyon halkan, hogy kipróbálta-e valaha is?
Nagymama azt mondja, nem, sajnos soha.
Azt mondom, itt az idő. Kifújom a levegőt, odaállok a szőnyeg másik oldalára, rá a rojtokra. Topogva lépkedni kezdek, az ujjaim a hajamba mélyesztem, dörzsölni kezdem a fejbőrömet.
Ahogy a szőnyeg végére érek, megfordulok és újra kezdem, látom, hogy Nagymama is ott áll a szőnyeg másik szélén, ő is a hajához emeli a kezét. Behunyom a szemem, még erősebben dörzsölöm a fejbőröm, lassan átmelegszik, elképzelem, ahogy végigkúszik a hajszálaimon a meleg.
Dragomán György írói oldala: https://www.facebook.com/dragomangy