On:
In: Szépirodalom, Vers

sötétségeinkben ki gyújt lámpást, és ki jelzi pontosan a szövegből fölhangzó pátoszt? ki teszi ujját a tűzvédelmi szabályok legfontosabb sorára? elárulásainkban kik, milyen szimbólummal hallgatnak igazunkról? milyen radar-jelzőket küldenek megsegítésünkre, hogy földönfutókból a sikeresek zárt csoportjába emeljenek a szinonimák szárnyai? mai téma: a támpont. vagy tán pont, mint az űrbenTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

eneküljön ki merre lát vagy gondoljunk mindent újra át az optimizmus kialvó lángját pozitív gondolatokkal élesztgetem remény-forgácsokat vetek rá sejtjeimben is szunnyad a tűz egymásba ékelődő gondolataim forgatnak magam körül ha nem látom másokban az értéket a szépséget szemem hibás nincsenek ilyenek vagy olyanok mindenki más mindenkiből egy van csakTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Fekete bársonyfüggöny ma az éjszakai ég. Mögötte a titkok színpada. Milyen darab megy? Tragédia? Komédia? Nonstop előadás. Lelkesek és vonakodók mind ott vannak a castingon. Szerepet visszaadni nem lehet. Esőnap sincs. A színpad forog, s ott vonulnak mind a beválogatottak – vagy a kiválasztottak. Állandó a rendező. A koncepciót csakTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Valami hideg lehelet szusszan rám, amikor elmegyek a résnyire nyitott ajtó előtt. Lesütöm a szemem, sietek és rettegek, hogy a százas izzó fényét el ne nyelje a kiömlő sötét. Vízbefúlóként kapom el a szomszéd helyiség kilincsét, úgy tűnik épp az utolsó pillanatban, de már kalapálja is a fejembe egy láthatatlanTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Részlet egy filmforgatókönyvből   Kitartó csengetésünk után nyílik résnyire a zárláncos bejárati ajtó. Egy asszony les ki rajta. Habkönnyű keze megrezzen, ahogy a haját füle mögé simítja. Kérdőn néz ránk. Mélyre rejtett ráncok veszik körül hangtalan száját. Békén elmondjuk mit hoztunk és kitől lányának. Mikor az ajtót tágabbra tárja, tekintetünketTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Ebből az ablakból kilátás nyílik a tájra. Alig ötszáz méternyire van a torony. Nappal semmit nem lehet látni rajta, de esténként áttűnik a mesterségesen sötétített üvegeken át, hogy valaki, vagy valakik járkálnak benne. Ott, abban a kicsi fülkében. Vajon hányan lehetnek? És mért nem látni belőlük egyet sem nappal? VagyTovább…

On:
In: Ifjú tehetség

J.M. egy nap a konyhában állva egyik kezében egy vajas, paradicsomos pirítóssal, a másik kezében egy csésze kávéval hirtelen rádöbbent, hogy megváltozott az arca. Beletelt pár percbe míg a korai keléstől kótyagos fejében megfogalmazódott ez a gondolat attól a pillanattól számítva, amikor kivánszorgott a fürdőbe és futólag belenézett a tükörbe.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

rozsdamentes arcél (acél) * monológ férfi karóra (férfikarra) * semmiről nem állapodtak meg tehát mindenről megállapodtak * nesz semmi fogd meg jól (nesze) * öt buktató amire figyelni kell a lakásmaffia visszatérítésénél (lakásáfa) * a házastársaknak nem muszáj mindenben egyetérteniük az Alkotmánybírósággal (mondja az Alkotmánybíróság) * jövőre rendezik meg azTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Kedves Dezső, ki mindent tandorírtál, amire szó volt és lett volna rá, erdőnyi fát ki nyelvvé géppapírtál, ahogy a nagy Reimerling mondaná, kedves Dezső, ki ennyit írni bírtál, a mesterünk vagy így és úgy, naná, te isten büféjében dús papírtál, el sem bírná, ki körbehordaná, hát körbeállunk kiskanálni szépen, kedvesTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Élt egyszer öt testvér. Két lány és három fiú. Esténként körbeülték a konyhaasztalt, hogy megvacsorázzanak. Az édesanyjuk mindegyikük tányérjára egyenlő adagot tett, aztán jó étvágyat kívánt. – Beee, úgyis én leszek az angyal! – mondogatta ilyenkor a legnagyobb fiú. Általában tényleg ő ette meg leghamarabb a vacsorát, így szinte mindigTovább…