sötétségeinkben
ki gyújt lámpást,
és ki jelzi pontosan
a szövegből fölhangzó
pátoszt? ki teszi ujját
a tűzvédelmi szabályok
legfontosabb sorára?
elárulásainkban kik, milyen
szimbólummal hallgatnak
igazunkról? milyen radar-jelzőket
küldenek megsegítésünkre,
hogy földönfutókból
a sikeresek zárt csoportjába
emeljenek a szinonimák szárnyai?
mai téma: a támpont. vagy tán
pont, mint az űrben vibráló
szóköz, amin át a homályból
a szavak huzatja édes anyanyelvünk
szeretetébe szippant bennünket,
és a józanság ajtaján kopogtatásunk
harangszóként hangzik.
ha netán bejutunk, az ajtón belül
kik rendelik el, hogy arcunkat
a fölvert árnyak milyen színűre fessék,
és kik engedélyezik, hogy halogatott
szavaink az égbe rajzanak, mint szabad
madarak? hát nem látják, hogy azok
mind mi vagyunk?