On:
In: Szépirodalom, Vers

a beoltott fa képe sokszor kúszik elő ahogy a szilva és a körte együtt himbálóznak a koraőszben még nincs hideg még nem csíp a dér még van cukrozott napfény látom mert kicsi vagyok a fa alatt állok fel kell néznem hogy lássam mindezt hogy lássam ami jó mind fölöttem vanTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

I. Apa szubsztancia Citeraszó ébredés előtt, vödörnyi hal a küszöbön, téli séta közben meleg tenyér, sáros lábnyom a szőlősorok között, rossztett után a keserű tanulság, odaszáradt borotvahab, fűrészporos izzadságszag. Nótázik benned a kiforratlan bor, zsibbaszt a felgyülemlett cukor, gyűlnek a feketés csészék, de te alszol, a telefonban folyton visszakérdezel, csenedTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Csak a csend ül ma itt, vendégként betekint majd a hold est felé nem marad itt soká behajol sok-sok árny, ágyamra rávetül, mint a csend itt megül. Hármacskán így leszünk csend, árny s én heverünk itt.   Nem marad Nagyfeszültségű vezeték-hintáján ül a hold, csupasz jegenyék karmolják az eget. FáradtTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Tudod, a széles terpeszjárás, a hajnali kibírhatatlan fejfájás és hányás, a felismerés, hogy ez nem vírus, az éjszakai ügyelet és a nem kérdés, hogy bennmaradás, az MRI utáni jelenet az orvosi szobában, ahol elhagytam a testem és az a valaki ott a széken azt hallotta, most tessék sírni, mert őTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Semmi baj, Csak nem hihető. Említésszám és valóságtartalom, szignifikáns eltérés. Belső kutatás, külső felmérés. Kérdés és „bárcsakne” válasz. Ez most a mérleg. Menekülés a veszély elől a langyosba, a biztosba, a nem igazi valósba. Ez most a mérleg Kibillent a tűrés. Értelem-érzelem libikóka. Nagy szakítószilárdság. Ipari terhelés. Ez most aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

olyan jól csinálom mindenki elhiszi hogy én vagyok pedig csak a kaszkadőröm: felkelek reggel olyan pólót és olyan nadrágot veszek fel mintha én lennék pedig csak a kaszkadőröm a rántottát lágyan eszem és úgy kortyolom a kávét mintha én lennék pedig csak a kaszkadőröm és úgy megyek dolgozni a lámpánálTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

a téli ruhaosztáson magamra vettem egy nagykabátot jó kis kabát vastag minden gombja ép mellettem először a tavasz majd a nyár lép el itt egy lenge ruhás lány jön szembe nézi a plakátot épp a hátam mögött egy pillanatra azt hittem engem néz mit akarhat tőlem a szatyromat nem adomTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

hontalanok a téli ruhaosztáson magamra vettem egy nagykabátot jó kis kabát vastag minden gombja ép mellettem először a tavasz majd a nyár lép el itt egy lenge ruhás lány jön szembe nézi a plakátot épp a hátam mögött egy pillanatra azt hittem engem néz mit akarhat tőlem a szatyromat nemTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Megszélesedett a csípője és a combja, láttam én, amint apró, de erőteljes léptekkel felfelé kaptatott előttem az egyre meredekebb hegyoldalon az én Yettém. Nemsokára megálltunk, és hátrafordult felém. Vizet ittunk, csak néhány kortyot, mert már alig volt a kulacsban. Ravaszkásan hunyorgott, látva, hogy én is pihegek. Úgy szerettem ezt aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ha veled maradok, minden tavasz méhzsongással telne, sátorban aludnék, déltájt rám sandítana a gázrezsó kelyhe. Otthon lenne szövőszékem, a házunk falát apró, színes mozaikkal fedném, óriás tölgyasztalon könyvtári könyvhegyek – lehet, én lennék az igazgató – éjjel sírnék, hogy nem jött össze a gyerek és sosem elég meleg a takaró.Tovább…