On:
In: Szépirodalom, Vers

1 Holdsarló és nem-kalapács le kell menni ég kék ecetjét inni Nap fényszögeivel átveretni holdsarlótól sebesedni létbe hanyatlani mindenné halványulni míg kivirágzik az áttetsző sejtek közül ama fényes Hajnalcsillag 2 és már lent: 3 Csontváry (zen zseni) neve is üzeni levegőoszlopokra fényszögekkel elefántcsont-palotát ácsolt, Napút-ecsettel nem káromkodásból teljes-színskála-katedrálist plen air-ből,Tovább…

On:
In: Publicisztika

Kifejezetten zavar, hogy kérdéseimre nem találok választ. Kifejezetten zavar, hogy úton-útfélen meg nem értettségbe botlok. Kifejezetten zavar, hogy megállt körülöttem a világ, és a következő lépés megtételéhez már nincs késztetés. Kifejezetten zavar, hogy mindez engem kifejezetten zavar. Ellenben ha úgy tekintek ezekre az apró kis tüskékre, mint alig észrevehető, jelentéktelenTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Olvastam valahol, hogy Freud ifjabb éveiben szégyenlős volt, és zavarta, ha fiatal páciense szemben ülve vele az arcába meredt, ezért heverőre fektette a betegeit, ő maga pedig az illető fejéhez telepedett, hogy ne is lehessen látni őt. Ebből aztán a pszichoanalitikusok rítust csináltak: minthogy Freudnál így volt, valószínűleg így aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

A RÉZKILINCS, mint felnagyított pisztolyravasz. Glancolás közben arcom félholdja egyre élesebb, lehet, hogy két fegyvert fényesítek egyszerre. A Napba öltözött fém szinte jéghideg, a hajszálerek, mintha a messzeséget beintegető tűz nyelvei lennének. Teljesen kipirulok. A takarítás a gyilkosok legszebb gesztusa, ahogy a halál negatívjából elő lehet hívni a semmit. ATovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Kontra Ágnes képei közé   Látósdit fogunk játszani a testvéremmel. Lehunyom a szemem, a testvérem is lehunyja az övét, a nap felé tartja az arcát, a nap átsüt a szemhéján, át a bőr és rétegein, át az erek falain, át az izmok szövetein, át a sejtek membránjain, át a finomTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Hogyan kerül a tájképbe a meztelen nő? Ez a kérdés Szinyei Merse Pál: Pacsirta című 1882-ben készült festménye kapcsán merült fel a korabeli pesti és bécsi kritikusok értetlenkedő cikkeiben. Pedig Szinyei természeti környezetbe illesztett aktja igen átgondolt alkotás. A zöld fűben fekvő női alak egy pacsirtát néz a bárányfelhős kékTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Émi egy hideg téli napon született, a huszadik század közepe táján. A kislány akarva, vagy akaratlanul, de hamarabb érkezett a napsütötte világba, mint azt szülei várták. A pici valóban pici volt, alig két és fél kilogramm. A koraszülöttek többségét már ekkor is inkubátorba helyezték. Nem volt ez másként Émivel sem.Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Tamara mindent utált azon a napon. A napsütést, a nyarat, a strandot, Lacikát és legfőképpen önmagát. Olyan haragosan rágta a szája szélét, hogy a vér majd kiserkedt. Ha volt nap, amikor egy tizennyolc éves lány okkal érezheti magát rosszul, akkor az pontosan az a péntek volt, amelyen meggyűlölte a világTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Míg tested gépe működik, és stroboszkóptól működig mindent bevetnek látszatért, hogy tested szépen állja még bármely eszközt, mit szentesít a cél, hogy szét ne essen itt, s hogy elmondhassad: emberek, ím’ én vagyok, ki nem merek meghalni se, megélni se, s, hogy nép bálványa, fétise, totem, tabu addig vagyok, mígTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Én szeretek mindent túlbeszélni. A bűnt is. Hisz mi másért tanultam annyi poszthumán kritikai posztrelatív őrületet? Legalább tudom, hálás a boci, ha a kedvemért hamburger lehet. És hálás az ellenségem is, aki tőlem megtudhatja az igazságot. Kiköphetném vagy lenyelhetném őt is, de inkább túlbeszélem… Bele a legsárgább földbe, és utánaTovább…