On:
In: Próza, Szépirodalom

Megszélesedett a csípője és a combja, láttam én, amint apró, de erőteljes léptekkel felfelé kaptatott előttem az egyre meredekebb hegyoldalon az én Yettém. Nemsokára megálltunk, és hátrafordult felém. Vizet ittunk, csak néhány kortyot, mert már alig volt a kulacsban. Ravaszkásan hunyorgott, látva, hogy én is pihegek. Úgy szerettem ezt aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Vágasd le a hajad, ebben a korban már nem illik a hosszú. Teríts asztalt, de csak fehér damaszttal, ne is gondolj arra, hogy a domesztosz eltűnteti a régi borospoharak megszürkült talpnyomát. Vedd elő a nagymama porcelánját, vigyázz a százéves sárgult levesfoltra, nehogy megkopjon a mosogatógépben. Légy elégedett, sokan ülnek asztalodnál,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Az még tisztázandó, hogy akarod-e s miért éppen most, miért éppen ide, az őstengerből, mint egy felpörgetett animációs filmen, néhány hónap alatt, a törzsfejlődéstől az egyedfejlődésen át ép ésszel eljutni ide, előbb az öntudatlan mozgások és megnyugvások, a végtagok kalimpálása, a partra jutás ösztönös vágya, majd az üvöltés, aztán aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

„Egyszer szóba hozta a tornásznőnek a nagyherceg kiváltságait.” (K. P.: Valaki feljegyzéseiből)   Hogy a költő tornára jár, komédia, magyar költő ne terpesszen, legyen beteg, haljon hamar, ne gondoljon csigolyákkal, inakkal, porcokkal, tulajdon testét balzsamozza a költészet zsíros humuszával, regéljen róla, rossz, de percig se akarja, jobb legyen, ne fosszaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

(Radnóti Sándornak)   valami régi-régi lakóház negyedik emeletén járok, világos folyosó előttem, szemben egy kétszárnyú ajtó, „isten hozott”, mondja a felirat rajta, levegős, tágas lakásba lépek, megnyugtató félhomály, könyvek és kéziratok a polcokon, az asztalokon, leülök egy karosszékbe, néhány percig egyedül vagyok, ismerkedem környezetemmel, kávéval kínálnak, nem fogadom el, márTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

karanténban elhajítjuk a maszkot és szemezünk a koronákkal mondja feleségem a használtat hajítjuk el nem a gyári újat dobjuk a szemétbe és szemezünk és vigyázunk nehogy elkapjuk a koronát pedig elhajíthatnánk a koronát is és szemezhetnénk a maszkokkal a textilmaszkokkal és a szelepesekkel (a mellék- és a főszerepesekkel) vagy hajigálhatnánkTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Azt hiszem e fülkében van helyjegye ebédem illatának. Szabad ide az Ön koffere mellé helyeznem egynémely gesztusom? Ezeket hirtelen dobáltam össze, amikor eljöttem onnan. Egészen diszkrét lábfej-penetranciám van, ha nem alkalmatlankodom, behúznám az ülés alá. Úgy. Nagyszerű. Itt jobb neki. Nekünk. Látom, dohányosnak tetszik lenni. Ha meg nem sértem, fogyasszonTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Megkeverte a kávét. Forró volt. Egy kevés cukrot és tejet rakott bele, gomolygó, áttetsző ködként kúszott orrába az illat, melyet annyira szeretett. Sok mindent szeretett. És sok mindent nem, bár úgy tűnt számára, egyiknek sincs túl nagy súlya, túl nagy jelentősége. A kávéház teraszán ücsörgött, várta, hogy jobb legyen aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Bezár a könyvtár, a könyvesbolt becsuk, az ember újat nem vár, ami van, annyi jut. Az új és régi múlt más már, nagyon más, mint egy hegyomlás zúg ránk az új jelen. Azt el se képzelem, az új jövő mi lesz, kevesebb félelem, sikoltás legyez. A régi jövő elmúlt mígTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

holdvilág és földvilág együtt forog köztük vagyok fuga én ami összetart és gátat képez ragasztó köztük az amit róluk gondolok számok betűk szülnek új világot feldobott érmeként megcsörrenek az írás mindig felfelé mutat mindig két ünnep közt benne életed házamban minden sarok reped az enyém is egy helyen szoros cipőmTovább…