a fehér is fekete ott ahonnan a fény szivárog
idegenek írják a valóságot
elsötétült az ég válla
hogy fölkészüljön erre a szokatlan
világosságra
mintha a földet húzná a törzs súlya
egy pók hiánya hálót sző a magányra
mögöttem maradsz akiben az éjszakákat hordom
átinteget árnyékomon egy rémálom
három napja takarítok de eleget soha
egyikünk a másik bezártsága
fekete tükröt cipel a szívem
a dobogást kettétörtem
síneket feszítesz a semmin túli
semmiben felejteném kezeden a kezem.
*
fönn egy rémséges korong izzik és ragyog
a hold takarja el éjjel azért vannak
végítéletig nyúló hosszú hajnalok majd az
alkony újjászüli ezt a rendíthetetlen földi status quót.
*
nyíló virág mellett egy alvó szirom
lezárt ölében hervad el a horizont
©Nágel Kornél grafikusművész alkotása